Révleányvár története és bemutatása

1. Bevezetés

1.1. A téma aktualitása

Révleányvár egy mind területét, mind népességét tekintve kisméretű település Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Cigándi járásban, a Tisza bal partján, a Bodrogköz peremén. Területe kb. 16,5 km², 2025. január 1-jén 363 fő élt a községben.Wikipédia

A kistelepülések Magyarországon – különösen a határ menti, periférikus fekvésű falvak – a rendszerváltás óta egyszerre küzdenek demográfiai, gazdasági és infrastrukturális nehézségekkel, miközben történeti és kulturális örökségük gyakran alig dokumentált, vagy csak szórványos publikációkban jelenik meg. Révleányvár jó példája annak, hogyan él tovább egy középkori stratégiai átkelőhely és földvár emlékezete a 21. század falusi közösségében.

2. Földrajzi elhelyezkedés és természeti környezet

2.1. Révleányvár helye a Bodrogközben és a Felső-Tisza vidékén

Révleányvár Észak-Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Cigándi járásban fekszik, Sátoraljaújhelytől délkeletre, Ricse és Zemplénagárd szomszédságában, közvetlenül a Tisza közelében.bodrogkoz.com+1

A település földrajzi környezete tipikusan ártéri síkság: a Tisza szabályozása előtt sűrű ér- és fokhálózat tagolta a környéket. A bodrogközi táj sajátossága, hogy a folyók – Bodrog, Tisza – árterei évszázadokon át meghatározták a megélhetési formákat: ártéri gazdálkodás, halászat, gyümölcstermesztés, legeltetés, ártéri kaszálók használata. A 19. század végi lecsapolások és folyószabályozások előtt Révleányvár településszerkezetét is ez a vízjárta környezet formálta.bodrogkoz.com+1

2.2. Településszerkezet, határok, közlekedés

A falu főutcája a 3804-es út, amely Ricse és Zemplénagárd felől biztosít közúti kapcsolatot; Dámóccal a 3809-es út köti össze.Wikipédia Korábban kompjárat kötötte össze a Tisza túlpartján fekvő, Szabolcsveresmarthoz tartozó Rozsálypusztával, így Kisvárda irányába is közvetlen kapcsolat állt fenn; mára ez a komp megszűnt.Wikipédia+1

A Bodrogkoz.com településismertetője kiemeli, hogy a község szerkezetének kialakulásában a Tisza közelsége és a lecsapolások előtt jelen lévő erek, vízfolyások sokasága alapvető szerepet játszott.bodrogkoz.com A falutól délre földút vezet a Tisza partjára; ettől keletre kb. 300 méterre emelkedik ki a sík környezetből a Várdomb, amely ma is jól kivehető, füves, részben erdős magaslat.varak.hu

A viszonylag nagyobb városok – Sátoraljaújhely, Sárospatak – mintegy 45–50 km-re találhatók, ami a modern közlekedési viszonyok mellett is érezhető perifériát jelent, különösen munkaerő-áramlás és szolgáltatások szempontjából.bodrogkoz.com

3. A kezdetek: az Árpád-kortól a kora újkorig

3.1. A „Leányvár” első említései, révjog, stratégiai szerep

A település nevét a források először 1364-ben említik, Láca (Lácacséke) határjárásában, possessionis Leanwar alakban.baz.hu+1 A név ekkor még a földvárra, illetve annak környezetére utal; a „rév” előtag csak később, a Tiszán működő átkelőhelyre utalóan kapcsolódik a névhez.

A középkor századaiban Révleányvár térsége fontos átkelőhely volt Zemplén és Szabolcs vármegyék között. A Tiszán itt vezetett át az az út, amely jelentősen lerövidítette a Debrecen – Királyhelmec közötti távolságot; az átkelőn vámot szedtek, ami a hely fontosságát jelzi.varak.hu+1

1380-as évektől a birtok a Várday család kezén volt; 1387-ben már biztosan ők birtokolják a leányvári révjogot. A vámjog jelentős jövedelmet biztosíthatott, ennek birtoklásáért a 15. század elején a Homonnayak, Gerényi László, később a Tárkányi és Agárdi családok is pereskedtek a Várdayakkal.baz.hu+1

3.2. A Várdomb és a földvár: Leányvár / Szűzvár

A községtől délkeletre fekvő Várdomb a mai napig meghatározó tájeleme a Tisza partja közelében. A vártopográfiai kutatások szerint a domb relatív magassága mintegy 11 méter, hossza 200 méter, legnagyobb szélessége körülbelül 40 méter. Oldalai meredekek, a tetejét jól kivehető perem övezi; északi végén mesterséges árok és feljáró látható, kívül sánccal.varak.hu

A régészeti leletek (11–13. századi cseréptöredékek) arra utalnak, hogy az erődített hely Árpád-kori eredetű is lehet, bár közvetlen írott forrás a vár építéséről nem maradt fenn.varak.hu A 15. században a földvár szerepe felerősödött: a Tisza túlpartján fekvő Kisvárda várurainak érdeke volt az átkelőhely védelme. A hagyomány szerint Várdai László 1440 körül emeltetett itt castellumot, amelyet jegyeséről, Pálóczy Agatháról előbb Szűzvárnak, később Leányvárnak neveztek.varak.hu+1

A vár funkciója kettős volt:

A későbbi hagyomány szerint I. Lipót császár a 17. század végén (1683 körül) romboltatta le a várat, amely ekkorra valószínűleg már elavult, katonai szempontból másodlagos szerepű erődítmény volt.Wikipédia+1

3.3. Környező középkori falvak: Őszöd, Sárkány, Dámóc

A településtörténeti források szerint Leányvár közelében feküdt a 14–16. században Őszöd nevű falu, amely 1541-ben még együtt adózott a Dámóc mellett említett Sárkány nevű településsel.baz.hu+1

A 16. század végére az egykori falvak egy része elpusztult – részben háborús okok, részben gazdasági visszaesés, járványok és árvíz miatt. 1598-ban Leányvár nevét is az elpusztult helyek között sorolják fel, ami arra utal, hogy a középkori település ekkorra elnéptelenedett.

A környező települések lakossága és határai később részben Dámóchoz, részben a később formálódó Leányvár/Révleányvár területéhez olvadtak. Ez a folyamat jól illusztrálja, hogy az alföldi faluhálózat nem statikus: háborúk, árvizek, gazdasági átalakulások hatására falvak tűntek el, miközben mások megerősödtek, vagy új helyen települtek újra.

4. Révleányvár a 18–19. században

4.1. Falu a Tisza árterén – településszerkezet és földhasználat

A 18. századtól kezdve a források már egy stabilan létező falut mutatnak, amely a Tisza menti ártér és a magasabb, homokos hátak találkozásánál alakult ki. A falu házai hagyományosan a magasabb térszínekre, a vízjárta részek fölé települtek; a mélyebb fekvésű részek kaszálók, legelők, ártéri szántók voltak.

A városok (Sátoraljaújhely, Sárospatak) távolsága és a rossz közlekedési feltételek sokáig korlátozták a piaci kapcsolatok erősségét, ugyanakkor a Tisza közelsége megkönnyítette a fa, gabona, állati termékek vízi szállítását.

4.2. A református gyülekezet és templomépítés

A 18–19. században Révleányvár lakossága túlnyomórészt református volt; Borovszky Samu monográfiája szerint a 20. század elején 117 házban mintegy 715 lakos élt, „nagyobbára ev. ref. vallású”.Arcanum+1

A református egyházközség hangsúlyos szerepét jól jelzi a templomépítések története:

A templom nemcsak vallási, hanem közösségi központ is: a falusi társadalom számára itt zajlottak a legfontosabb rítusok (keresztelés, konfirmáció, házasság, temetés), és gyakran itt kapott helyet az iskola, az olvasókör, a falugyűlés is.

4.3. Árvíz, vízszabályozás, lecsapolások hatása

A 19. század második felétől a Tisza-szabályozás és a környező mocsarak lecsapolása jelentősen átalakította a tájat. A bodrogközi településismertetők kiemelik, hogy Révleányvár településszerkezetének kialakulására döntő hatással voltak az egykori erek és vízfolyások, amelyek a szabályozás előtt átszőtték a vidéket.

A töltések kiépítése ugyan csökkentette az árvízveszélyt, de egyben megszüntette az ártéri gazdálkodás sok lehetőségét is. A földhasználat egyre inkább a szántóföldi növénytermesztés, kukorica, gabonafélék, valamint az állattartás irányába tolódott el, miközben a halászat, pákászat, ártéri gyümölcstermesztés visszaszorult.

5. A 20. század fordulatai

5.1. Háborúk, földreformok, kollektivizálás

A 20. század első felében Révleányvár, mint a legtöbb magyar falu, megtapasztalta az első és második világháború mobilizációját, emberveszteségeit, majd az azt követő társadalmi-gazdasági átalakulásokat. A trianoni határváltozások különösen érzékenyen érintették a Bodrogközt, hiszen hagyományos piaci és társadalmi kapcsolatok szakadtak szét a mai Szlovákia felé.

A második világháborút követő földreform és a kollektivizálás a birtokszerkezetet alapvetően átalakította: a nagybirtokok felosztásával kis- és középparaszti birtokok jöttek létre, majd a szövetkezetesítés hulláma ezeket is integrálta. A termelőszövetkezet létrehozása egyfelől közösségi munkaszervezést, másfelől kiszolgáltatottságot is jelentett, és jelentősen átalakította a hagyományos falusi gazdálkodást.

5.2. Népesség, vallási összetétel, vándorlás

A 20. század során a település népessége hullámzóan alakult. Az 1910-es népszámlálás 769 magyar anyanyelvű lakost mutatott ki, a vallási megoszlásban 466 református, 150 görögkatolikus és 107 római katolikus hívő szerepelt.

A 2001-es és 2011-es népszámlálások adatai szerint a lakosság 100%-ban magyarnak vallotta magát; a vallási szerkezetben továbbra is domináns a református felekezet (kb. 60%), számottevő a görögkatolikus jelenlét (kb. 20%), mellettük kisebb arányban római katolikus hívek élnek a faluban.

A 2013–2025 közötti időszakban a település népessége 445 főről 431 főre csökkent; a trend jól mutatja a vidéki elvándorlást és elöregedést. A 20. század második felétől különösen a fiatalabb generációk körében vált általánossá a városokba (elsősorban Kisvárda, Sátoraljaújhely, Miskolc) történő munkaerő-migráció, illetve a Nyugat-Európába irányuló szezonális vagy tartós elvándorlás.

5.3. Infrastruktúra és intézmények kiépülése

A szocialista időszakban fokozatosan kiépült az alapvető közszolgáltatási infrastruktúra: villamos energia, vezetékes ivóvíz, közintézmények (iskola, orvosi rendelő, tanácsháza/önkormányzat). A falusi iskola – amelyet a Wikipedia illusztrációi is kiemelnek – ma is fontos identitásképző elem; nem véletlen, hogy Révleányvár vizuális reprezentációiban gyakran az iskola épülete szerepel.

A 20. század utolsó évtizedeiben az aszfaltozott úthálózat, a középületek felújítása és az alapvető közösségi terek (művelődési ház, könyvtár) fejlesztése határozta meg a faluképet. Ezek egy része már a rendszerváltás után, pályázati forrásokból újult meg.

6. Révleányvár a rendszerváltás után

6.1. Közigazgatási és népességi helyzet napjainkban

Révleányvár ma is önálló község, a Cigándi járás része, jogállása szerint község, élén választott polgármesterrel és képviselő-testülettel.

A lakosság száma a 21. században csökkenő tendenciát mutat: 2013-ban még 445 fő, 2025-ben már csak 431 fő. A demográfiai folyamatokat az elöregedés, az alacsony születésszám és az elvándorlás együttesen alakítja.

6.2. Gazdasági szerkezet, munkavállalási mintázatok

A bodrogközi településportál Révleányvár gazdasági helyzetét vizsgálva kiemeli, hogy a közeli városok (Sátoraljaújhely ~50 km, Sárospatak ~45 km) távolsága jelentősen nehezíti a napi ingázást; a munkanélküliség időnként magas, sokan kénytelenek messzebb vállalni munkát.

A helyi megélhetés alapját ma is főként a mezőgazdaság (növénytermesztés, állattartás), kisebb vállalkozások, valamint az önkormányzati és közfoglalkoztatási programok adják. A Tisza és a Bodrogköz természeti adottságai ugyan kínálnának turisztikai lehetőségeket (vízitúra, horgászat, falusi turizmus), de ezek kiaknázása fokozatos, és a tőke-, illetve szolgáltatáshiány miatt korlátozott.

6.3. Fejlesztési programok és projektek szerepe

A 2010-es évektől Révleányvár – más bodrogközi településekhez hasonlóan – aktív szereplője különféle fejlesztési programoknak (TOP, Magyar Falu Program, egyházi és civil pályázatok). A megyei TOP-projektek és a református egyházkerület KEHOP, EFOP stb. pályázatai keretében több épületenergetikai, közösségi tér- és intézményfejlesztés valósult meg a térségben; ezek között a révleányvári gyülekezet és közintézmények is szerepelnek.

A bodrogközi regionális portál hírei között visszatérően megjelennek révleányvári események (Idősek napja, iskola karácsonya, könyvtár-felújítás, mikulás-programok), amelyek jelzik, hogy a fejlesztési projektek nem csupán épületek felújítását, hanem közösségépítést is szolgálnak.

7. Társadalmi és kulturális élet, identitás

7.1. Egyházi élet, felekezeti megoszlás

A 2011-es népszámlálás adatai szerint Révleányváron a lakosság kb. 60%-a református, 20% körüli a görögkatolikusok aránya, 16% római katolikus, míg a felekezeten kívüliek aránya alacsony.

Ez a felekezeti szerkezet jól tükrözi a Bodrogköz hagyományos vallási térképét, ahol a református falvak mellett jelentős görögkatolikus jelenlét is kialakult. A helyi egyházi közösségek nemcsak vallási, hanem kulturális identitást is adnak: egyházi ünnepek, kórusok, hittan, gyülekezeti rendezvények fontos találkozási alkalmak.

7.2. Hagyományok, közösségi rendezvények

A Bodrogköz regionális hírportáljának beszámolói alapján Révleányvárban gazdag a helyi közösségi élet: Idősek napja, adventi hangversenyek, karácsonyi műsorok, sport és szakkörök (pl. asztalitenisz), könyvtári programok és civil kezdeményezések színesítik a falunaptárat.

E rendezvények kettős funkciót töltenek be:

7.3. A település neve és címere mint identitásszimbólum

A település neve 1904-től viseli a Révleányvár formát, amely a Tisza itteni révjére („rév”) és a középkori földvárra („Leányvár”) egyaránt utal. A név két elemében benne van a hely stratégiai szerepe (átkelőhely) és legendás múltja (vár, tündérlányok, husziták).

A község címere álló, csücskös talpú kék pajzs, alján zöld mezővel; rajta ezüstben egy női alak áll, jobb kezében három ezüst virágot tart, bal keze csípőjén nyugszik. A címer a település egykori pecsétjének ábráját idézi, így utal a község régi voltára és az önkormányzatiság hagyományára.

A várdombi legendák szerint a várban lányokat, asszonyokat zártak be – innen a Leányvár elnevezés –, míg más, népi magyarázatok tündérlányokat, alagutat és a Tisza felé vezető titkos járatokat emlegetnek. A név és a címer így együtt alkot olyan szimbolikus rendszert, amelyben a múltbeli védekezés, a női tisztaság (Szűzvár–Leányvár motívum) és a mai falusi identitás motívumai találkoznak.

8. A Várdomb és a helyi legendák

8.1. Régészeti eredmények, vártopográfia

A Várdomb a Tisza partjától kb. 1 km-re, a falutól délre, egy földút keleti oldalán emelkedik. A vártopográfiai feldolgozások szerint a domb földművei – a perem, az árok, a sánc – egyértelműen erődített helyre utalnak.

Nováki Gyula, Sárközy Sebestyén és Feld István kötete, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megye várait mutatja be az őskortól a kuruc korig, részletes felmérést közöl a várról. A leletanyag (11–13. századi kerámia, vaspatkók, lengyel pénz) alapján a vár használata az Árpád-kortól a késő középkorig kimutatható, bár az írott források hiányosságai miatt a pontos építési idő és funkció nem teljesen tisztázható.

8.2. Mondák a tündérlányokról és a huszitákról

A néphagyomány a történeti adatoknál gyakran „emlékezetesebben” őrzi meg az eseményeket. Révleányvár esetében két fő legendakör ismeretes:

E legendák történeti magva részben megfeleltethető a forrásoknak (huszita támadások, női foglyok, vármegerősítés), ugyanakkor egyértelműen mitikus elemekkel (tündérek, alagutak) gazdagodtak.

8.3. Turisztikai potenciál és értékmegőrzés

A Várdomb ma is jól bejárható, füves tisztás, oldalát erdő borítja; a domb tetejéről szép kilátás nyílik a Tisza menti tájra. Bár a helyszín jelenlegi turisztikai hasznosítása visszafogott, a vártopográfiai feldolgozás, a legendák és a táj szépsége együttesen komoly kulturális turisztikai potenciált hordoz:

Az ilyen kezdeményezések egyszerre szolgálhatják a történeti örökség megőrzését és a helyi gazdaság – különösen a falusi turizmus és a vendéglátás – erősítését.

9. Összegzés és jövőbeli kilátások

Révleányvár története jól példázza, hogyan válhat egy középkori stratégiai átkelőhely és földvár környezete több száz év alatt kisméretű, de erős identitású faluvá:

A jövő szempontjából kulcskérdések:

Révleányvár múltja – a rév, a leányvár, a földvár, a református templom, a bodrogközi táj és a vegyes, de erős vallási-kulturális hagyomány – olyan erőforrás, amelyre tudatos stratégiával építve a falu a 21. században is megőrizheti önállóságát és sajátos arcát.